Felemelő figyelmességek - köszönöm szépen!

 “Másnap visszajött a kis herceg.

– Jobb lett volna, ha ugyanabban az időben jössz – mondta a róka. – Ha például délután négykor érkezel majd, én már háromkor elkezdek örülni. Minél előrébb halad az idő, annál boldogabb leszek. Négykor már tele leszek izgalommal és aggodalommal; fölfedezem, milyen drága kincs a boldogság. De ha csak úgy, akármikor jössz, sosem fogom tudni, hány órára öltöztessem díszbe a szívemet... Szükség van bizonyos szertartásokra is.

– Mi az, hogy szertartás? – kérdezte a kis herceg.
– Az is olyasvalami, amit alaposan elfelejtettek – mondta a róka. – Attól lesz az egyik nap más, mint a másik, az egyik óra különböző a másiktól. Az én vadászaimnak is megvan például a maguk szertartása. Eszerint minden csütörtökön elmennek táncolni a falubeli lányokkal. Ezért aztán a csütörtök csodálatos nap!”(A.S.Exupery)

Szeretem a hétfőt és szeretem a pénteket. Szeretem a hétköznapokat és szeretem a szertartásokat.
Szeretek egy kicsit megállni. Jó örülni, adni, elfogadni. Rendelt ideje van mindennek. Mindennek az ég alatt.

Szerettem a tegnapi csütörtököt is.

Virágszálaim közül néhány(an) a képen.

Sokszor nem feltétlen az az öröm, amit ad a másik, hanem amiként adja, ahogy arra készül. Így persze az is lényegessé válik, mi a tartalom.
Egyszer régen nagy vágyam volt egy nagy csokor tulipán, már el is felejtettem. De volt, aki nem. És ebben ez a szép. Nem elsősorban a virág (noha nem mellékes), hanem a gesztus. Nem a “méret” a fontos, hanem a figyelmesség. Szeretem a szertartásokat.
És mennyi, de mennyi ráadás-“virágot” is kaphattam! Felemelő kedvességek az ilyen meglepetések!
Szívügyem, pontosabban családi szívügy nálunk, hogy hozzuk divatba - minden fronton - a másokra figyelést, tegyük szokásunkká! Te kit, mivel fogsz meglepni? Milyen régi vágyával szerzel örömet? Lehet, egy telefonhívás, egy sms megváltoztatja valaki napját! Tegyünk érte!

A megosztott öröm dupla öröm!
Olyan sok kedvességet kaptam sokaktól, tőletek! Köszönöm a névnapi köszöntéseket! Ölelés!