Az első benyomásom Idáról: a derű. Első találkozásunkkor tanúja voltam annak, amint Ida késve érkezik egy fontos eseményre, és ezt a helyzetet tudta olyan kiegyensúlyozott, alázatos és elfogadó derűvel kezelni, ahogyan kevesek.
Melyek az árulkodó jelek, amelyek problémákat jelezhetnek, s mediációval kezelhetők?
Ha valaki úgy érzi, hogy párjával való közös kapcsolatának megmentéséért mindent megtenne önmaga, társa és gyermekei miatt, de a folyamatosan előkerülő, visszatérő problémákkal önállóan nem bírnak.
Ha szépen lassan elmaradnak a közös családi programok, ünnepek a beszélgetések, ha a feszültség fokozódik.
Ha a párok, családtagok (kis- és nagycsaládban egyaránt), a barátok, a szomszédok, munkatársak szépen lassan elhidegülnek az élet gyors lüktetése vagy más körülmény miatt, szinte alig vagy semmit sem beszélnek egymással, nem keresik egymás társaságát.
Ha bármin össze lehet veszni, ha mindenből a rosszra asszociálunk, amikor a másik kontaktusba lép velünk, ha naponta vitatéma a házimunka, a munkahelyen töltött idő, a munkatársak, a gyerek tanulmányi eredménye, szabad idejének eltöltése, baráti társasága.
Ha válás után még nehezebb megtalálni a közös nevezőt az egykori partnerrel, ha nehézkes a gyermek láthatása, mindig feszültséget generál.
Ha a válás után a gyermek szeretné „visszakapni” mind a két szülőjét, ha ismét kapcsolatot tartana a külön élő szülővel is.
Ha kiborul a tejföl (legyen bármi) egy vacsora alkalmával, s egy család ezen jót derül, rugalmasan megoldja, ott nincs nagy gond, ahol egy ilyen esetből nagy veszekedés lesz, vádaskodásokkal, a múlt emlegetésével, kiborulásokkal – azok mielőbb forduljanak mediátorhoz!