Újratervezés - győzelem a kiégés, a fásultság felett

Míg korábban a dolgozni vágyás bizsergető érzésével érkeztél munkahelyedre, addig mára fáradt kedvetlen, motiválatlan vagy? Feszülten és ingerülten reagálsz kollegáidnak, unott , rutinszerű vagy az ügyfelekkel? Nem tudsz mit kezdeni a szabadidődben? Ugyanakkor esetleg állandóan pörögsz, nehéz megállni?

Ezek a bornout jellegzetes tünetei. A bornout szindróma ügyfélszolgálatosok, középvezetők, pedagógusok, szociális dolgozók, üzletkötők, orvosok között jellemző, de gyakorlatilag minden munkavállalót veszélyeztet.

A bornout elsősorban érzelmi kiégést jelent.

Mikor kerülhetünk ebbe a nagyon nehéz, megterhelő, depresszív állapotba?

• ha belefáradunk a munkába
• ha elveszítjük a motivációnkat
• ha nem érezzük, hogy magunk is alakíthatjuk a cégen/intézményen belül a folyamatokat
• ha állandó a stressz
• ha az állandó stressz mellett külső körülmények döntenek sikerről, kudarcról.

A bornout okai: 

• hiányos kontroll
• a visszajelzés hiánya
• a megerősítés, a dicséret hiánya
• extra igénybevétel mellett hatalmas felelősség
• alacsony jövedelem
• adminisztratív terhek
• korlátozott előrejutási lehetőség
• a határok rugalmatlen kezelése

A kiégés leggyakrabban előforduló tünetei:

• Kimerültség
• A lelkesedés elvesztése
• Koncentrációra való képtelenség
• Alvászavarok
• Korábbi hibákon és tévedéseken való rágódás
• Humorérzék elvesztése
• Cinizmus megjelenése
• Korábban nem tapasztalt érzelmi kitörések, mint pl.: düh
• A megszokotthoz képest alacsony hatékonyság a munkában
• Bizalmatlanság a kollégákkal és a vezetőkkel szemben
• Fizikai tünetek: (emésztőrendszeri zavarok, rendszeres és visszatérő fejfájás)
• Mértéktelen szerhasználat (alkohol, dohányzás, narkotikumok, koffein, gyógyszerek, stb.)
• Saját fontosság túlértékelése a munkahelyen
• Saját testi épségének veszélyeztetése (alvás elutasítása, és saját sérthetetlenségének hangoztatása, stb.)

A bornout megelőzése:

A bornout nem feltétlen egy egyszer jelenség, hanem egy ciklikus folyamat. Kialakulásáért az egyén és a munkaszervezet jellemzői tehetők felelőssé. Fontos tehát a prevenció és a beavatkozás az egyén és az intézmény szintjén is.