Részlet a Nagyobb Ő * Értékmozaik kötetből: Egy őszinte bizonyságtételből születő barátság

"Évekkel ezelőtt Isten egybefűzte a mi életünket a Ritter családéval. Akkor még mit sem sejtve hallgattam a templom padjában az őszinte, szívből jövő bizonyságukat a házasságuk nehezeiről és örömeiről. Bátran beszéltek róla a következő igevers fényében: „De ő ezt mondta nekem: Elég neked az én kegyelmem, mert az én erőm erőtlenség által ér célhoz. Legszívesebben tehát az erőtlenségeimmel dicsekszem, hogy a Krisztus ereje lakozzék bennem.”(2Kor.12,9) Olyan hatással volt ránk a bizonyságtételük, hogy ezt követően megszólítottuk őket a parókia udvarán: meglátogathatunk titeket? – kérdeztem. Így indult a „közös” történetünk. Amikor a személyes élet maga az igazi bizonyság, és általa épül a bizalom.

Az első találkozásunkat követte még sok-sok áldott együttlét, amelyben Isten folyamatosan formált minket, és építette a barátságunkat. Biztos ismeri a kedves olvasó a „Bort iszik, és vizet prédikál” esetet. Az ő életükben így hangozna: „Vizet iszik, és vizet prédikál.” Minden, ami elhangzott abban a templomi bizonyságtételben, valóban élőnek és igaznak bizonyult a személyes életükben. Így folyamatosan bátorított/bátorít minket az ő életük arra, hogy merjünk igei életet élni, hogy cselekvői legyünk az igének, ne csupán hallgatói. Egy személyes megtapasztalásom az alábbi eset: Egy nehézség kapcsán telefont ragadtam, hogy Idától kérjek segítséget, mert az adott ügy nehezebbnek bizonyult, mint amit elbírtam volna, és szükségem volt olyan valakire, aki segít tisztán látni. Tudtam, hozzá fordulhatok, neki fontos az ügyem. A telefonban számomra teljesen váratlan gyorsasággal hangzott el részéről: „Gyere ki hozzánk ma este.” Nagyon meglepődtem, mert erre az azonnali fogadásra nem számítottam. Már ezzel is azt üzente, valóban fontos vagyok neki. Nem sokkal később autóban ülve robogtam a falucska irányába.

Amikor megérkeztem, a család többi tagja tapintatosan félrevonult! „Nincs senkiben nagyobb szeretet annál, mintha valaki életét adja barátaiért.” (Jn.15,13) Nagyon megható volt számomra ez az őszinte igei cselekedet. Hogy nem a vacsoraidő volt a fontos, hogy nem a fárasztó napra tekintettek, és még sorolhatnám...Néhány órás beszélgetés következett, amelyben Ida bölcsen először meghallgatott, és utána igei látás szerint tanácsolt, amely által néhány hónapon belül az adott ügy megoldódott. Számomra ez az eset nagyon megrendítő, hogy Isten közelségében mire vagyunk képesek „mi”, halandó emberek. Ugyanakkor nagyon megvizsgál engem a Ritter család cselekvő hite: tudok-e mindenben az ige szerint cselekedni, felvállalom-e a nehézségeket Jézusért, valóban szeretetben járok-e? Ezek a kérdések munkálkodnak bennem, akárhányszor kapcsolatba kerülök Idával és Nándival.

Ne értse félre a kedves olvasó, nem róluk szól eme néhány sor; Mennyei Atyánk kegyelme és szeretete sugárzik át az életükön, amelyre minden embert hív, hogy éljünk az Ő dicsőségére és örömére!"
Tessza, 38 és Csaba, 45 éves

A könyv megvásárolhatóVélemények a könyvről.