Nem tudom olyan gyorsan feltölteni a képeket , a felvételeket - amelyeket, tudom sokan vártok -, mint amilyen gyorsan zajlanak az események. (A ménteleki konferencia anyagára gondolok. Kész van már, csak fel kell tölteni.)

E hétvégén szombaton (okt. 1.) Székesfehérváron jártunk a Budai úti református gyülekezetben; a Mezőföldi nőszövetségi csendesnap alkalmára kaptam felkérést.

Mi ai az a Sófár? A Sófár egy református dicsőítő iskolába, egy hét napos tábor. A táborban a résztvevők egy olyan zenei és lelki képzésben vesznek részt, ahol a dicsőítés áll a központban. Isten dicsőítése számos módon megvalósulhat az életünkben, a hangszeres játéktól az éneklésen át az akvarellfestésig. A Dicsőítő Iskola egy olyan közösség, ahol ez a sokszínűség megjelenik és mégis egy erős egységet alkot! A közös alkalmakon megismerhetjük a többieket, gazdagodhatunk egymás szolgálatai által.

Sok kedves, pozitív visszajelzést kapok tőletek a könyvem kapcsán, amelyet ezúton is nagyon köszönök - hálás vagyok. Így érkezett hozzám Dórától is egy lelkes levél. Megírta nekem, hogy nagyon nagy hatással volt rá a kötetem, s szeretné, ha egy női csendesnap alkalmával könyvbemutatóval egybekötött előadást, bizonyságot tartanék gyülekezetükben. Ma volt az ideje.

Hálás vagyok a tartalmas beszélgetésekért, a bizalomért, a lelkületért, az érdeklődő tekintetekért, a mosolyokért - hogy ma is egy nagyszerű társaságban lehettünk.
Áldott alkalmon lehettünk együtt! SDG!