Ha jól van a feleség, akkor a férj is. Ha a férj jól van, akkor a gyerekek is. Ha mindenki jól van, akkor boldog a család. Ha jól van a család és más sok család is, akkor jól van a társadalom.
Hiszem, hogy mindenkinek a maga részét kell megtenni azért, hogy mind jobban lehessünk, alakuljunk, formálódjunk. A vágy nem elég. Vágy az, amit szeretnék, de nincs ráhatásom. Cél pedig az, amit szeretnék, és van is ráhatásom.
Nem tudom olyan gyorsan feltölteni a képeket , a felvételeket - amelyeket, tudom sokan vártok -, mint amilyen gyorsan zajlanak az események. (A ménteleki konferencia anyagára gondolok. Kész van már, csak fel kell tölteni.)
E hétvégén szombaton (okt. 1.) Székesfehérváron jártunk a Budai úti református gyülekezetben; a Mezőföldi nőszövetségi csendesnap alkalmára kaptam felkérést.
Tavasszal, amikor egy megívót kaptunk egy csendeshétre, hezitáltunk: menjünk-e az eseményre. Volt kedvünk, éreztünk hozzá indíttatást, de nem tettünk az ügy érdekében ott, akkor azonnal, csak teltek a napok, így elmaradt a jelentkezés. Míg nem - mit sem tudva korábbi odaszánásunkról - egy az Úr dolgaiért nagy lelkesedéssel élő lelkipásztor testvérünk hívott telefonon bennünket, jelezve, hogy hiányol bennünket: nem vagyunk még a résztvevők listáján.
Sok kedves, pozitív visszajelzést kapok tőletek a könyvem kapcsán, amelyet ezúton is nagyon köszönök - hálás vagyok. Így érkezett hozzám Dórától is egy lelkes levél. Megírta nekem, hogy nagyon nagy hatással volt rá a kötetem, s szeretné, ha egy női csendesnap alkalmával könyvbemutatóval egybekötött előadást, bizonyságot tartanék gyülekezetükben. Ma volt az ideje.
Hálás vagyok a tartalmas beszélgetésekért, a bizalomért, a lelkületért, az érdeklődő tekintetekért, a mosolyokért - hogy ma is egy nagyszerű társaságban lehettünk. Áldott alkalmon lehettünk együtt! SDG!
Izsák.Szívemnek az egyik legkedvesebb hely. Izsákon csodás volt a nagymamánál gyereknek lenni. Anyai nagyszüleim éltek itt, csupa nagybetűvel: NAGYSZÜLŐK. Ők már régen hazaköltöztek, égi lakosok, ritkán látogattunk mostanában Gyermekkorom Paradicsomába.
A Budapest Rákospalota-Óvárosi református gyülekezet meghívására Mátraházán jártunk. Az előadás címe: Romból mégis-egésszé lenni; áldott alkalom volt! SDG!
A Fasori református gyülekezet meghívására Budapesten, a Julianna Álatlános Iskola tanévkezdő csendesnapján tartott Ritter Ida előadást. Az előadás címe: Boldogélet, amelyre vágyunk; áldott alkalom volt! SDG!
Katolikus papból lett református, családos lelkipásztor – Egy különleges házasság története
Utólag a gondviselés egyértelmű elrendezésének tűnik, hogy Ritter Idát csecsemőként édesanyja nyomán katolikusnak keresztelték. Így történhetett meg, hogy – noha apai oldalról „nyakas kálvinista” családban nőtt fel – tizennyolc évesen, a fiatalkori lelki éhség és útkeresés idején keresztelési szabálykövetésből a helyi főplébánia ifjúsági órájára ment el – melyet történetesen a nála néhány évvel idősebb Ritter Nándor vezetett.
Az első benyomásom Idáról: a derű. Első találkozásunkkor tanúja voltam annak, amint Ida késve érkezik egy fontos eseményre, és ezt a helyzetet tudta olyan kiegyensúlyozott, alázatos és elfogadó derűvel kezelni, ahogyan kevesek.
Tóth Nóra, gyógytornász, coach
Ida csupa szeretet, elfogadás és kedvesség. Mindemellett határozott és tapasztalt segítő. Csak ajánlani tudom!