Feleség vagyok

Feleség vagyok, elkötelezett társa férjemnek, Nándinak. Tapasztalom, hogy örömben és békességben is ugyanolyan hosszú egy nap, mint idegeskedésben, keserűségben, a különbség a gyümölcsben van pusztán: az egyik igazi, érett, zamatos gyümölcsöt terem, míg a másik íztelent és fonnyadtat. S ez nem kevés. Min múlik?

Úgy látom a saját életemben is, azon, hogy boldog akarok lenni vagy boldoggá akarom tenni a másikat. Lényegi különbség van a különböző fókuszra beállított kapcsolatok minőségén.

Aki boldog akar lenni, azoknál egy adott problémából újabb generálódik, aki pedig társát boldoggá akarja tenni, magát háttérbe tudja helyezni s akarja megoldani a vitás kérdéseket, és nem az igazához ragaszkodik, hanem a problémákkal együtt meg akar tanulni a viharban is táncolni, azok remélhetnek tartós – biztosan nem nehézség mentes, de -, kiegyensúlyozott kapcsolatot.

S még azt is hiszem, hogy mi, emberek a lábmosás szolgálatát kaptuk, nem a fejmosásét. Jóvá még nem szidtak senkit, de a másikat előtérbe helyező szeretet, ami azt adja a másiknak, amire igazán szüksége van, csodákra képes! Néhány, a teljesség igénye nélkül: a házasság, az emberi kapcsolataink tartópillérei közül.