Segítő típusú ember vagyok

Segítő  típusú ember vagyok – ez elég korán, kisgyermek koromban kiderült már, s látszott az is, hogy ezen a területen találom majd meg hivatásomat. 

Átéltem fontos dolgokat, megtapasztaltam az élet nagy örömeit, nehézségeit: szüleim válását, a barátok megismerését, felvételi kudarcot, a szerelmet, a be nem tervezett sok költözést, munkahelyváltásokat, munkahelyi feszültségeket, a babavárást, a szülést, a kisgyermekekkel otthon töltött éveket, mélységeket és magasságokat önismeretben, családi kapcsolatokban, hízást és fogyást, régi baráti/ismerősi kapcsolatok elengedését, új barátságok születését, nagyszülő, igaz barát, gyermek gyászát, csalódásokat, halálos betegségeket, nyilvánvaló igazságtalanságokat, s a lista hosszan folytatható.

A lényeg: vannak a felsorolásban olyanok, amiket az ember ab ovo nem tervez be, mi több, szívesen kihagyna az életéből. De elmondhatom, bár egyiket sem vágynám vissza a nehezek közül, de tudom, hogy jelenlegi békémhez, kiegyensúlyozottságomhoz mindegyik szükséges volt, pontosabban elhittem, hogy a rossz jóra fordítható. Más eredmények, utak születtek olykor, mint amit én elgondoltam, de az valamennyiszer jobb volt nekem, mint az általam elképzelt.

Fontos ebben a magam kizárólagos akaratának , a folymatos ok-okozati viszonyokat kereső gondolkodásmód elengedése, s a holisztikus látásmód kialakítása. A legyőzhetetlennek tűnő akadály áldássá lett. Hisz tudhatjuk, hogy nincsen szivárvány vihar nélkül. A nehézségek, konflkitusok mégértése, kezelése nem megy azonnal, nincs siker sprintből, csak marathoni futás eredményeképpen, s mindez hosszú folyamat, sok tapasztalat. A tapasztalatok pedig kudarcokból születnek. Nem elszaladni kell a felmerülő konfliktusok elől, hanem szembe menni az árral, hisz az élő hal is ezt teszi.