Gimnáziumi tanár vagyok

Gimnáziumi tanár vagyok, amikor is munkám során a szükséges és kötelező tananyag mellett illetve azon keresztül igyekszem megértetni diákjaimmal, hogy az élet szép, próbálom biztatni őket, hogy tekintsenek úgy az irodalomtanulásra, mint egy önismereti felfedező útra, hisz minden költőt, írót az foglalkoztat, csak máshonnan közelít: hogy mit jelent boldognak lenni, mi az élet értelme, s mi van a halál után.

Sokat tanulhatunk tőlük emberi kapcsolataikból, kimondott és kimondatlan vágyaikból, láthatjuk életükön keresztül, ki amit vet, azt aratja. Tökéletesen látható, hogy nagyjaink közül kiragadva szemléltetésként két nagyszerű költőt, mit jelent, ha valaki mellet ott áll a segítő kéz: gondoljunk Radnótira, aki mindenkor élvezhette felesége, Gyarmati Fanni szeretetét, támogatását, akkor is, amikor házasságuk válságba került, s gondoljunk Madách Imrére, aki megcsalt férjként valóságos nőgyűlölő lett, s bár ez sem volt haszon nélkül, megírta a nagy művet, amelyre nagy hatással volt a lelki válsága, de valójában segítő kéz és boldog élet híján maradt.

Már az egy óriási dolog, ha beismerjük saját magunknak, hogy segítségre van szükségünk. Tudnunk kell, hogy a problémánkkal nem vagyunk egyedül, mindenkinek adatik, kéretlenül jön, csak van, aki kér segítséget, van, aki maszkjai mögé bújva idilli képet fest. Célom, hogy álarcok nélküli, kiegyensúlyozott, konfliktusokat helyesen kezelni tudó, boldog élethez segíthessem a rám bízottakat.